Az imént kedvesem megkért rá, hogy hozzam át neki a fotelt a másik szobából, hogy kényelmesen tudjon olvasgatni a monitoron. Ahogy megláttam a zöld ütött-kopott, minimum 40 éves bútordarabott elkapott a harsány röhögés, mert eszembe jutott a történet, ahogy hozzánk került.
Egyetem alatt elég sok lakótársam volt az albiban, ahol már közel 6 éve élek. Volt minden típusú és nemi hovatartozású, de kedvencem M.Gábor volt. Mindig, ahogy elkezdtünk beszélgetni, 5 perc múlva már zengett a szoba a röhögésünktől...
Veszprémben évente kétszer megrendezik a lomtalanítási akciót, és körülbelül 2 éve, amikot Gábor még velünk lakott jön át hozzám, hogy Zotya kitettek egy frankó fotelt gyere már le velem és rángassuk fel. Mondtam, hogy max este, amikor már a sötétben nem látják meg szomszédaink hova tűnt a tuti foteljuk. Eljött az idő, lementünk a fotelért, persze nem bírtuk csendben felhozni, mert a tudat, hogy megyünk a ház elé lomizni iszonyatos nyerítésekre inspirált minket. A fotelt azért sikerült felrángatnunk az első emeletre, és a nap véget is ért.
Következő nap nagyban verem a billentyűzetet, amikor csöngetnek. Felkeltem és kiballagtam az ajtóhoz. Emi néni volt ott a negyedikről, aki egy nagyon vicces és kedves egy öreg néni. Kezébe négy darab fém görgővel. Aranyoskám, láttam, hogy felhoztátok a fotelt, gondoltam hátha kellenek még a görgői.
Udvariasan megköszöntem őket, habár a diskurzus kissé kellemetlen volt számomra. Gábor azért jót röhögött, amikor átadtam neki az új bútora hiányzó darabjait. Jóhogy, nem ő állt ott az ajtóban.
Gábor elment, a fotel megmaradt. Igazából amennyire ócska, annyira kényelmes is..
Ha tetszett a poszt nyomj egy likeot ide : Köszönjük!